ígei bozonyság

 SZEPTEMBER 12. Rend a templomi életben Ezékiel 46,8–12 „Rend a lelke mindennek.” Ez a bölcsesség valószínűleg sok nemzedék tapasztalatát fejezi ki. Ahol rendet találunk, ott biztos, hogy munka folyik, és igényesek az ott élők. Amikor vendéget fogadunk otthonunkba, első dol- gunk, hogy rendet rakjunk, hogy legalább ami szem előtt van, az legyen rendezett. Isten országában azonban a Lélek a rend ura. A Mindenható is rendezettséget akar látni az életünkben, de nemcsak ott és akkor, amikor mások látják, hanem kívül-belül. A templomi élet rendjéhez hozzátartozik, hogy a fejedelemtől kezdve az ország egész népe az Úr parancsa szerint mutatja be áldozatát. Az Istennek való engedelmesség áll tehát a valódi rend hátterében. Jézus Krisztus azért jött el, hogy miután megtisztította az életünket, a Lélek templomává szentel- je azt. Ez azt jelenti, hogy az életünk minden területén a Szentlélek vezetésében kell járnunk. Az Úr pedig kijelentette, hogy szoros kapu és keskeny út vezet őhozzá (Mt 7,13–14). Ez a keskeny út pedig a szeretet útja, ami a helyes áldozat feltétele (1Kor 12,31–13,8). Ma is ezen a kapun és ezen az úton jöjjünk és menjünk, hogy kedves legyen Isten és az emberek előtt is az életünk! /PZs/ Erős a gyengeségekben 2Korinthus 12,1–10 Pál tisztában volt saját képességeivel, mégis mindenért Istennek adta a dicsőséget. Nagyon sok embert látott megszabadulni megkötözöttségekből, bűnökből, számtalanszor átélte a gyógyítás csodáját is, tisztában volt az Úr természetfölötti hatalmával. Hitt benne, vele járt, neki élt. A Gonosz ott üt, ahol fáj. Pál önmagáról írja, hogy a kinyilatkoztatások nagysága miatt – nehogy elbízza magát – komoly gyötrelmeket kellett elszenvednie. Imádkozott, ezt tette másokért is, akik rendre meg is gyógyul- tak, rendbe jöttek, helyreálltak. Az ő gyötrelmei nem szűntek meg. Pált ekkor hatalmas dologra vezette el az Úr: „az én erőm erőtlenség által ér célhoz”! Mivel saját életében tapasztalta meg, mit jelent ez, megdöbbentően hat erőteljes bizonyságtétele: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”. A mindenható Isten harcosai között ezek szerint mindenki ott lehet: a hithős, az erős, de az erőtlen és a gyenge egyaránt – én is, te is; mindannyian. Az Úr még a gyengeségeinket is fel tudja használni a szolgálatban. Akik szeretjük és behívtuk őt az életünkbe, számíthatunk rá, hogy megosztja velünk erejét és az örök életet. Legyen ezért hála mindörökké!